A szívműködés a vérkeringés fenntartója. A filogenezis során igen sokféle formában jelenik meg a szív. Működését különböző transzmitterek eltérő módon szabályozzák. A kecskebéka, törpeharcsa és az éti csiga szíve kamraszív, de az elsődleges automatikus szívműködés központja a törpeharcsa és a kecskebéka szív esetében a sinus venosus, míg az éti csiga szíve kitüntetett automatikus működést iniciáló központtal nem rendelkezik. Az utóbbi esetben az automatikus ingertermelést és az ezt követő kontrakciót a szívrészek nyújtása iniciálja, mind a pitvar mind a kamra esetében. A törpeharcsánál és a kecskebékánál a sinus venosus sejtek nyugalmi membránpotenciál szintjéről kiinduló spontán diasztolés depolarizáció meredeksége határozza meg a percenként képződő akciós potenciálok számát. Mivel a sinusban képződő akciós potenciálok az inger-ingerületi kapcsolat révén az egész szívre ráterjednek, majd az ingerületi-kontrakciós kapcsolat a mehanikai izomzat kontrakciós állományát is aktiválja, a szív meghatározott frekvenciával ritmikus kontrakciókat végez. Ha a sinus venosus területét izoláltan hűtjük vagy melegítjük termód segítségével, módosítjuk az adott szívrész anyagcseréjét, ezáltal a pacemaker potenciálok keletkezésének az ütemét ( negatív, illetve pozitív kronotrop hatás). Ha gombostű segítségével letűzzük a békaszív truncusát, a regisztrátumon csak a szívkamra kontrakciói látszanak. A szabályos ritmussal ismétlődő kontrakciós görbén az összehúzódás (szisztole), elernyedés (diasztole) és az ezt követő rövid szívmegállás (pauza) ismétlődik. Ingereljük a békaszív kamráját egyes küszöbfeletti ingerekkel a szívműködés különböző fázisában. Szisztoléban ingerelhetetlen lesz, diasztoléban ingerelve extraszisztóléval válaszol, amit kétszeres pauza követ és így ritmusa nem változik. Figyeljük meg, hogy küszöbfeletti ingersorozatokkal ingerelve nem tetanizálható. A Stannius ligatúrákkal lehet igazolni, hogy az elsődleges ingerek a sinus venosusban keletkeznek. Ha ligatúrával elválasztjuk a sinust a pitvar-kamrától (Stannius I. ligatúra) a sinus az eredeti ritmusban tovább működik, de a pitvar-kamra átmenetileg leáll. Ha most küszöbfeletti ingerekkel külső forrásból ingerlünk a kamra összehúzódik, de ha 10-50-szeres erősségű ingereket alkalmazunk akkor is ugyan olyan nagyságú összehúzódásokat kapunk eredményül ( Minden vagy semmi törvény). A Stannius II ligatúrával a pitvart a kamrától elválaszthatjuk. Az ezt követő másodlagos (pitvar) és harmadlagos (kamra ) ingertermelés a szívműködés teljes disszociációját eredményezi a kamra felé csökkenő ritmicitással. Kecskebékában a szisztémás szív mellett jelentős szerepük van a nyirokszíveknek, amelyek a terjedelmes nyiroktereken segítik a szövetközti folyadék átpumpálását. Ezek a szívek a coccygealis és a pectorális területen párosan helyezkednek el a gerincoszlop két oldalán a bőr alatt. Különösen a coccygealis nyirokszív-pár jól megfigyelhető a dekapitált békán a bőrfelület eltávolítása után. Figyeljük meg a nyirokszívek működését, percenkénti ütésszámát majd a dekapitált béka gerincvelejét roncsoljuk el. Mivel a nyirokszívek neurogén automáciájúak a gerincvelői központ elroncsolása után működésüket felfüggesztik. A gyakorlat során vizsgáljuk az éti csiga spontán szívműködését, és részletesebben tanulmányozzuk törpeharcsa és kecskebéka in situ szívműködésének alapvető törvényszerűségeit. A harcsa és béka szívműködésének a vizsgálatához az Isosys számítógépes programot használjuk.