Az ingerlők segítségével a tanulmányozni kívánt jelenséget az általunk meghatározott időpontban hozzuk létre. Többfajta ingerlési mód ismeretes pl. elektromos, mechanikai, fény, hang, kémiai, stb. A hallgatói gyakorlatok során a leginkább használt ingerlési mód az elektromos ingerlés. Ez lehet állandó árammal történő polarizálás vagy elektromos impulzusokkal történő ingerlés. A polarizálásnál a szerven néhány mikroamper áram folyik át, az áram nagysága és polaritása olyan, hogy a hatás bekövetkezzen. A polarizáló áram függetlenül a vizsgált szerv ellenállásától a beállított értékben marad. Az elektromos impulzusokkal történő ingerlésnél úgynevezett négyszög impulzusokat használunk. Ezeknek jellemzői: a nagyság (amplitúdó), az időtartam (width), a polaritás és a frekvencia. A frekvencia az ingerlő impulzusok időbeni gyakoriságát határozza meg. Itt kell megemlíteni az úgynevezett single üzemmódot, melynél az ingert egy nyomógomb segítségével hozzuk létre. A nyomógomb minden egyes megnyomásakor egy-egy ingerlő impulzus váltódik ki. Az ingerlők és a velük megfelelő módon összekapcsolt erősítők, megjelenítők, stb. működtetéséhez elengedhetetlen az úgynevezett trigger impulzus és a delay (késleltetés) funkciók használata. A trigger impulzus az ingerlő impulzus előtt jelenik meg és szerepe az, hogy a mérő és a kijelző rendszert elindítsa. A delay a trigger impulzus és az ingerlés közötti időbeli késleltetést határozza meg. Szerepe az, hogy a megjelenítő rendszereken a vizsgált jelenséget a legszemléletesebb módon tanulmányozhassuk. Ezért érhető el, hogy az ingerlésre adott válasz az oszcilloszkóp vagy a monitor képernyőjének a közepén jelenjen meg. A polaritás az ingerlő impulzus előjelét határozza meg a “0” szinthez viszonyítva. Gyakorlatban egyezményesen a pozitív jel a képernyőn felfelé, a negatív lefelé mutat.
