Ha valamely gerinces állat nagyobb idegtörzsét nagy áramintenzitással ingereljük és egy távolabbi ponton a működési áramot elvezetjük, akkor egy több hullámból álló potenciálgörbét, összetett akciós potenciált kapunk. Alakjáért az a tény felelős, hogy a kevert idegek különböző vezetési sebességű rostfajtákból állnak. Ezért amikor az összes rost ingerületbe kerül a gyorsabban vezető axonok aktivációja hamarabb éri el az érzékelő elektródot, mint a lassabb vezetésűeké. Minél távolabb regisztráljuk az akciós potenciált az ingerlő elektródtól, annál jelentősebb az elkülönülés a gyors és a lassú rostok csúcsai között. E csúcsok számát és méretét a vizsgált idegben lévő rostok típusa és száma határozza meg. Szubmaximális inger alkalmazásakor az összetett akciós potenciál amplitúdója és alakja az ingerületbe került rostok típusától és számától függ. A vezetési sebesség meghatározásából tudjuk, hogy a különféle rostok vezetési képessége lényegesen eltér egymástól. Erlanger és Gasser megállapította, hogy a vezetési sebesség szerint a gerincesek idegkötegében a rostok három csoportba sorolhatók. Az A-nak nevezett csoportba tartozó rostok vezetési sebessége a legnagyobb, az e csoportba tartozó rostok csúcspotenciálja jelenik meg először a képernyőn, majd ezt követi a lassabban vezető B rostok illetve a leglassabban vezető C rostok görbéje. A vastagabb rost gyorsabban, a vékonyabb rost lassabban vezet. A vastagabb rostoknak azonban nemcsak a vezetési sebessége nagyobb, hanem a csúcspotenciálja (amplitúdója) is, és utópotenciáljaival együtt rövidebb idő alatt zajlik le. Velőhüvelyes rostoknál (A, B) befűződésről befűződésre ugrásszerűen (szaltatórikusan) vezetődik az ingerület. Az A csoport rostjait vastagság illetve vezetési sebesség szerint további alcsoportokra osztjuk:

Aα- Az izomorsó és ínorsó afferensek, valamint a vázizom efferensek átmérő 12-20 µm, vezetési sebesség 70-120 m/s.

Aβ- A bőr afferensek (tapintás, nyomás) átmérő 5-12 µm, vezetési sebesség 30-70 m/s.

Aγ- Efferensek, az izomorsó intrafuzális rostjait szabályozzák átmérő 3-6 µm, vezetési sebesség 15-30 m/s.

Aδ- Az ún. „gyors” hő és fájdalom érzőrostjai átmérő 2-5 µm, vezetési sebesség 12-30 m/s.

B- A paraszimpatikus és szimpatikus rendszer preganglionáris rostjait képezik Sok található a n. vagusban. átmérő 2-4 µm, vezetési sebesség 3-15 m/s.

C- Vegetatív posztganglionáris rostok. A zsigereket idegzik be. Ide tartoznak a szomatoszenzoros rendszer ún. „lassú” hő és fájdalom érzőrostjai is. átmérő 0.3-1.3 µm, vezetési sebesség 0.5-2.3 m/s.

Lloyd és munkatársai a szenzoros neuronokat római számokkal osztályozzák és jelölik: I.- Aα, II.- Aβ, III.- Aδ, IV.- C.

Kettős fájdalom (double pain)

Ha pl. kalapáccsal az ujjunkra ütünk, először egy gyors, szúró fájdalmat érzékelünk - Aδ rostok-, majd pedig egy lassú, tompa fájdalom jelentkezik - C- rostok. A C-rostok csúcspotenciáljának időtartama eléri a 2 ms-ot is, tehát igen sok neurotranszmitter szabadul fel. Ennek az az oka, hogy a vegetatív rostok nem hoznak létre neuromuszkuláris junkciót, hanem a rost közvetlenül a simaizomkötegben végződik. Így az izom működéséhez nagy mennyiségű neurotranszmitter szükséges. A vegetatív paraszimpatikus idegrendszerben az átvivőanyag mind pre-, mind posztganglionárisan acetilkolin. A szimpatikus idegrendszerben az átvivőanyag preganglionárisan acetilkolin, posztganglionárisan főleg noradrenalin, kisebb mennyiségben pedig adrenalin.