A normál vér még vékony rétegben sem áttetsző, hanem ún. fedőfesték jellegű. Bizonyos behatásokkal elérhető, hogy a hemoglobin kilép a sejtből, ekkor a vér ún. lakkfesték jellegű lesz. Ha a vörösvérsejtet fiziológiás NaCl-dal (0,9 % NaCl) keverjük össze, térfogatuk és alakjuk változatlan marad. Hiperozmotikus oldatban a vörösvérsejt zsugorodik. Hipozmotikus NaCl oldatban a vörösvérsejtek duzzadnak, ha pedig a sókoncentráció bizonyos határ alá csökken, hemolizálnak. A jelenség oka: a vörösvérsejt mikroszkópos dimenziójú ozmométernek tekinthető, melynek membránja csak a víz számára járható át, az oldott ionokat ill. molekulákat visszatartja. E magyarázat értelmében a vörösvérsejt hiperozmotikus környezetben vizet veszít és zsugorodik, hipozmotikus környezetben pedig vizet vesz fel és duzzad. A vörösvérsejt duzzadása 0,9%-nál kisebb NaCl koncentráció alatt már bekövetkezik, de a hemolízis csak akkor kezdődik, amikor a NaCl koncentráció kb. 0,44%-os és akkor válik teljessé, amikor a NaCl koncentráció 0,3% alatt van (min. és max. rezisztencia). A vörösvérsejt "rezisztenciájának" az oka a lapos korong alak, melynek felülete tömegéhez képest nagy. Hipozmotikus folyadékban megindul a víz beáramlása és a korong forma fokozatosan közeledik a gömb formához. A gömbre jellemző, hogy adott felület mellett a legnagyobb térfogatot foglalja magában. Az ozmotikus hemolízis akkor következik be, amikor a sejt már elérte a gömb formát és további térfogat növekedés már a felület "nyújtásával" járna.

A hemolízis jelensége megfigyelhető a vészes vérszegénység és a sarlósejtes vérszegénység esetében.

Hipozmotikus oldatban a vörösvérsejt vizet vesz fel, megduzzad, s ez feszítő hatást gyakorol membránjára. A membrán mechanikai szilárdsága ezért azon ozmotikus koncentrációval mérhető, amelynél még nincs hemolízis (minimális rezisztencia), illetve azzal a koncentrációval, melynél a hemolízis teljes (maximális rezisztencia). A jelenség vizsgálatára az alábbi NaCl-hígítási sorozatot készítjük: 1 %-os NaCl-ból kémcsövekbe bemérünk: 2,8, 2,6, 2,4, 2,2, 2,0, 1,8, 1,6, 1,4, 1,2, 1,0 ml-t, desztillált vízzel valamennyit 4,0 ml-re egészítjük ki, s így rendre a következő koncentrációjú NaCl-oldatokhoz jutunk: 0,7, 0,65, 0,60, 0,55, 0,50, 0,45, 0,40, 0,35, 0,30, 0,25 %. Ezután minden kémcsőbe 1-1 csepp mosott vörösvérsejt-szuszpenziót adunk, majd 2 óra hosszat állni hagyjuk. Ezen idő alatt a vörösvérsejtek leülepednek, s ha nincs hemolízis, a felülúszó színtelen marad. Kezdődő hemolízisnél az oldat gyengén sárgás. Az ilyen oldat NaCl-koncentrációja megadja a minimális ozmotikus rezisztencia értékét. A hígítási sorozat mentén haladva megtaláljuk azt a kémcsövet, melyben nincs üledék, s a felülúszó egyenletesen vörös színű. Itt a hemolízis teljes, s a NaCl-oldat százalékos értéke egyenlő a maximális ozmotikus rezisztencia értékével. A vörösvérsejt-membrán anyagcserezavarok vagy genetikai okok miatti károsodása e módszerrel kimutatható. Ilyenkor mindkét érték magasabb NaCl-koncentrációk felé tolódik el.