A perifériás keringés vizsgálata

Elméleti alapismeretek

Az érrendszer és a véráramlás fő paramétereit (összkeresztmetszet, perifériás ellenállás, vérnyomás, áramlási sebesség) a 91. ábra foglalja össze. A szisztolés nyomás által kitágított érfalak diasztolé alatti rugalmas összehúzódása miatt az áramlás folyamatos. A pulzáló áramlás elengedhetetlen a normális szöveti perfúzióhoz.

Vérnyomás

A perctérfogat és a teljes perifériás ellenállás függvénye. A szisztolés nyomás elsősorban a perctérfogat, míg a diasztolés nyomás a perifériás ellenállás változását tükrözi. A perctérfogatot meghatározó tényezők közül legfontosabb a szívfrekvencia, a szív kontraktilitása és diasztolés telődésének mértéke. A perifériás ellenállás fenntartásáért legnagyobb részben (50 %) az arteriolák (rezisztenciaerek) a felelősek. A vérnyomás szabályozása az említett tényezők befolyásolása révén a vegetatív idegrendszer feladata.

6.23. ábra - A vérnyomás és az áramlási sebesség változásai a negyvérkör egyes szakaszain

A vérnyomás és az áramlási sebesség változásai a negyvérkör egyes szakaszain

Pulzusnyomás

A szisztolés és diasztolés nyomás különbsége. 120-70 Hgmm = 50 Hgmm

Artériás középnyomás

A szisztolés és diasztolés nyomásértékek időátlaga. Mivel a szívciklus idejének harmadát a szisztolé, kétharmadát diasztolé teszi ki, ezért P=(2Psyst+Pdiast)/3

Gravitáció hatása

Az ábrán látható nyomásértékek a szív szintjében levő erekre vonatkoznak. A gravitáció hatására a szív szintje alatti erekben a nyomás magasabb, a szív felettiekben pedig alacsonyabb. Értéke: 0.77 Hgmm/cm pl: a fej nagyartériáiban (50 cm-rel a szív fölött) 62 Hgmm , a láb artériáiban (105 cm-rel a szív alatt) akkor 180 Hgmm a középnyomás.

Életkor hatása a vérnyomásra

Általában az életkorral nő a vérnyomás (szisztolés főleg). Ok: az erek tágulékonysága csökken

Magas vérnyomás

Ha a diasztolés vérnyomás értéke nyugalomban magasabb mint 90 Hgmm.

Laewen-Trendelenburg kísérlete

Ezen kísérlet során a perfúziós folyadék hidrosztatikai nyomásának növelése a cseppszám egyenletes növekedését eredményezi. Ugyanakkor a perifériás ellenállás fokozása adrenalin oldat perfúziójával a cseppszámot csökkenti.

Vérnyomásmérés Riva Rocci szerint (RR)

Elve az, hogy a gumimandzsettával leszorított felkari artéria brachiálisban a véráramlás megszűnik, ha a szisztolés nyomás fölé érünk (BI). A nyomást a mandzsettában a szisztolés nyomás alá csökkentve az áramlás megindul, ez pedig fonendoszkóppal hallható hangjelenség kíséri (BII), ui. az áramlás turbulens az összenyomott érben (auszkultációs/hallgatózásos módszer). Ezzel egyidőben megjelenik a tapintható pulzus az artéria radialison. Ezt használja ki a palpációs/tapintásos módszer (A5), ami tehát csak a szisztolés nyomás mérésére alkalmas. A gumimandzsettában a nyomást tovább csökkentve az említett hangjelenség megszűnik a diasztolés nyomásértéknél, ugyanis ekkor nyeri vissza az ér normális keresztmetszetét (BIII).

6.24. ábra - Vérnyomásmérérs

Vérnyomásmérérs

A: Vérnyomásmérés. 1. art. brachiális, 2. gumimandzsetta, 3. sztetoszkóp, 4. a. radialis, 5. a radialis tapintása, 6. gumiballon, 7. aneorid manométer

B: Érkeresztmetszetváltozások vérnyomásmérés alatt. I. Teljes kompresszió, II. Szisztolés nyomásérték, III. Diasztolés nyomásérték észlelésekor.

C: Nyomásváltozások és hangjelenségek vérnyomásmérés alatt.

Anyagok és eszközök

Felhasznált állat

Rana esculenta

Anyagok:

1. Adrenalin (Tonogén, Richter Gedeon)1 mg/1 ml Ms:184

Hígítás: 1 ml Tonogén + 4.4 ml Ringer

Dózis:1 ml (10-3 M) oldat

Eszközök

1. bonckészlet

2. perfúziós szerelék

3. állvány

4. műanyag kanülök

5. cérna

6. petricsésze

7. bonctál

8. ragtapasz

9. injekciós fecskendők (1 ml)

10. injekciós tű (subcután)

11. parafalap

12. sztereomikroszkóp

13. sztetoszkóp

14. vérnyomásmérő készülék

Kísérletek

Vérkeringés megfigyelése béka tüdejében, nyelvében és úszóhártyájában

A békát uretánnal narkotizáljuk, oldalát felvágjuk, és az egyik oldalon a tüdőt szabaddá tesszük; az előző gyakorlatnál használt parafalap nyílása körül gombostűkkel fixáljuk, és mikroszkóp alatt vizsgáljuk. Figyeljük meg a vér áramlását az arteriolákban, a kapillárisokban és a vénákban. Az arteriolák és venulák a bennük folyó áramlás fő értörzsekhez viszonyított iránya alapján különíthetők el. Figyeljük meg, hogy időnként egyes kapillárisok elzáródnak és kikapcsolódnak a keringésből, másokban viszont véráramlás indul meg. A vérkeringés hasonló módon és eredménnyel figyelhető meg a nyelvben vagy a szétfeszített hátsó lábujjak között található úszóhártyában is.

LAEWEN-TRENDELENBURG kísérlete

LAEWEN-TRENDELENBURG kísérlete viszonylag egyszerű rendszeren szemléletesen mutatja, hogy miként módosulnak a keringési viszonyok a béka hátsó végtagi ereiben a perfúziós nyomás és a perifériás ellenállás változása következtében. Jól fejlett békát dekapitálunk, gerinc-velejét elroncsoljuk. Hátára fektetve békapadhoz rögzítjük és eviszceráljuk. Ezután a sternum alatt vezetett harántvágással az egész elülső testrészt eltávolítjuk. Az elülső hasfalat két hosszanti metszéssel felszabadítjuk. Az így kialakított lebenyt, közepén a v. abdominalissal, visszahajtjuk. A vénába kanült kötünk. A veseereket, a kloakát, a húgyhólyagot és a véna renalis advehenseket lekötjük. A még meghagyott hasűri szerveket eltávolítjuk. Az aortába kötött kanülön keresztül Mariotte-edényből, állandó nyomással, elkezdjük a Ringer-oldat perfúzióját.

6.25. ábra - Laewen-Trendelenburg kísérlet

Laewen-Trendelenburg kísérlet

1. aorta, 2. v. abdominalis, 3. aortakanül, 4. v. abdominalis kanül

a. Határozzuk meg a v. abdominalison kifolyó cseppszámot (cseppszám/perc) 10 víz-cm-es hidrosztatikai nyomásnál (Q).

b. Növeljük a perfúziós oldat nyomását 5 vízcm-enként a Mariotte-edény felemelésével. Az egyes nyomásértékekhez tartozó cseppszámot koordináta-rendszerben ábrázoljuk [abszcissza: nyomás (Q), ordináta: cseppszám/perc].

c. Kb. 40 cm magasra beállított Mariotte-edény állásnál injiciáljunk a perfúziós rendszer gumicsövébe fecskendő segítségével 1 ml 10-3 M adrenalin oldatot. Határozzuk meg a percenkénti cseppszámot az adrenalin adása előtt és után, majd a kapott eredményeket értékeljük.

A vérnyomás mérése vértelen úton emberen

A módszer alapelve az, hogy gumimandzsetta felfújásával az a. brachialist összenyomjuk. Az összenyomás mértékét az a. radialison végzett tapintással (palpatio) vagy az a. cubiti feletti hallgatózással (auscultatio) ellenőrizzük. A Riva-Rocci-féle szfigmomanométer gumimandzsettáját a felkarra helyezzük. A gumiballon nyomkodásával addig fokozzuk a mandzsettában a légnyomást, amíg az a. radialis felett tapintott pulzus éppen megszűnik. A nyomást lassan csökkentjük a gumiballon szelepének megnyitásával. Amint a pulzus megjelenik az artéria radialis felett, leolvassuk a mért nyomást. Ez a szisztolés nyomás. Palpációs módszerrel a diasztolés nyomás nem mérhető meg. A diasztolés és a szisztolés nyomást pontosan az auscultatios módszerrel mérjük. Ennél az a. brachialis összenyomásának mértékét az a. cubiti felett fonendoszkóppal ellenőrizzük. Mindaddig fokozzuk a nyomást a mandzsettában, amíg a várható nyomásértéknél kb. 20 Hgmm-el magasabb értéket el nem éri. A szelep megnyitásával lassan csökkentjük a nyomást, míg suhogó hangot nem hallunk. A hang megjelenésekor a leolvasott érték a szisztolés nyomás. A nyomás további lassú csökkentésével a hangok egyre halkulnak, míg meg nem szűnnek. A hang megszűnésekor leolvasott érték a diasztolés nyomás.

6.26. ábra - Riva-Rocci-féle szfigmomanométer

Riva-Rocci-féle szfigmomanométer

Riva-Rocci féle szfigmomanométer: 1. gumiballon, 2. higanyos manométer, 3. gumimandzsetta

Feladat: Mérjük meg a vérnyomást nyugalmi helyzetben és 30 guggolás után is (munkavégzés).

Jegyzőkönyvek

Vérnyomásmérés

6.1. táblázat -

 Vérnyomás (Hgmm) 
 szisztolésdiasztolésközépnyomáspulzus
nyugalomban    
munkavégzés után    

Laewen Trendelenburg kísérlete

6.2. táblázat -

 Magasság (cm)KontrollA
 101520253035404550(40 cm)
cseppszám