A látásélesség mérési egysége a látószög, ami alatt a tárgyról a szem optikai középvonalába húzódó sugarak által bezárt szöget értjük. Az ép szem feloldóképessége, vagyis az a szög, amely mellett a tárgyról jövő sugarak két szomszédos csapra vagy pálcikára esnek, kb. 50”.
A látásélesség meghatározására a mindennapi gyakorlatban az un. optotipeket, különböző nagyságú betűket, számokat, gyűrűket (Landolt-gyűrű) tartalmazó táblákat használunk (pl. Snellen-féle tábla, Csapody-féle tábla, Kettessy-féle tábla, stb).
Minden egyes ábra úgy van megszerkesztve, hogy meghatározott távolságból nézve az egész ábra 5 szögperc, elemi részlete 1 szögperc alatt látsszon.
A vizsgálandó személy a jól megvilágított, falra függesztett táblától 5 m-re foglal helyet. A betűket, egyéb ábrákat felülről lefelé olvastatjuk vele. Normális látású egyén az 5 méterről olvasható betűket még felismeri.
A látásélesség jellemzésére a vízus képletét használjuk: V = d/D
ahol d a páciens olvasótáblától való távolsága (általában 5 m), D pedig az a távolság, ahonnan a még felismert legkisebb ábra 5 szögperc alatt látszódik.
Normál látásélességű egyénben: V = 5/5
azaz 5 méterről azt az ábrát is felismeri, amely 5 méter távolságból látható 5 szögperc alatt.
Ha pl. a vízus értéke: V = 5/10
akkor a páciens azt az ábrát tudta még 5 méterről felismerni, amely 10 méterről látható 5 szögperc alatt.
A Snellen táblán a számok - felülről lefelé haladva - a következő távolságokból láthatók 5 szögperc alatt: 50, 40, 30, 25, 20, 15, 12, 10, 8, 6 és 5 méter.
A közeli látásélesség meghatározása
A közeli látásélesség tájékoztató vizsgálatát a szemtől 30-35 cm távolságban a vizsgált egyén szeme elé helyezett különböző méretű betűket tartalmazó olvasótáblákkal (újság, menetrend, stb.) végezhetjük.
