Pontosabb hallásélesség-vizsgálatok céljára audiométert használunk. Az audiométer olyan hanggerjesztő készülék, aminek segítségével meghatározott rezgésszámú (60 Hz-20000 Hz, a gyakorlatban azonban általában elégséges a 125 Hz-8000 Hz-es tartomány is), felhangmentes tiszta, illetve szinuszos hangokat állíthatunk elő. A hangrezgéseket általában párnázott fejhallgatón keresztül a kísérleti személy hallójárataihoz (légvezetéses vizsgálatok), vagy vibrátorhoz kapcsolva a processus mastoideusához (csontvezetéses vizsgálatok) juttatjuk el.

Az audiometriás hang erősségét a felnőtt, egészséges emberek átlagos hallásküszöbéhez (értéke megegyezés szerint zérus) viszonyított decibel (dB) skálán szabályozzuk. A 0 dB értéke frekvenciánként változó hangnyomásnak felel meg, például 2000 Hz-en 20 µPa nyomást értünk alatta. A 0 dB mindig előre kalibrált érték az audiométereken. A Bel-skála 10-es alapú logaritmusskála, ahol a hangnyomás (például) ezerszeres fokozása a skálaérték megháromszorozódását jelenti (adott frekvencián a hallásküszöbnél ezerszer erősebb hang 30 dB-esnek tekinthető). A műszerek hangerő-skálája a -10 dB értéktől általában a 130 dB-es, fájdalomküszöböt átlépő értékig változtatható.

Az audiometriás vizsgálatokat csendes szobában kell végezni, ahol a kísérleti személy 2-3 m távolságban foglal helyet a vizsgálótól, hogy a műszeren való fokozatváltások zajai ne zavarják. A kísérleti személy az általa éppen meghallott hangot kézfelemeléssel vagy jelzőgomb megnyomásával a vizsgáló tudtára adja. Az így megállapítható hallásküszöb értékeket különböző frekvenciákon (lehetőleg a skála minden pontján, azaz 60, 125, 250, 500, 1000, 2000, 4000, 6000, 8000) regisztráljuk.

A vizsgált személy jelzéseinek megfelelően a hangerő szabályozó (dB) valamint a frekvencia-szabályozó (Hz) értékeit leolvassuk, és egy értékelőlapon bejelöljük. A méréspontokat végül összekötve, a méréseket mindkét fülön elvégezve megkapjuk az egyén teljes audiogramját. Mivel a vizsgálat gyakorlatot igényel, ezért az első méréseket lassú lépésben haladva (1-2 dB/sec), a hangerő szabályozót mindkét irányba mozgatva (növelve és csökkentve a hang erősségét - kontroll-mérés), is elvégezzük.

A fenti vizsgálatot küszöb-audiometriának is szokás nevezni. Segítségével könnyen információt nyerhetünk a hallórendszert ért károsodásokról is. Ép hallás esetén az audiogram légvezetési és a csontvezetési görbéje a 0 ±10 dB-es tartományon belül, a 0 dB értéke körül együtt fut (A)

10.1. ábra - Audiogram ép hallás esetén

Vezetéses típusú nagyothallásról beszélünk, ha a csontvezetési görbe normális lefutású, de a légvezetési küszöbgörbe a magasabb intenzitások felé tolódott el (B). Ennek oka általában a külső fülben, illetve a középfülben az ovális ablak és/vagy a kerek ablak mozgásának gátoltságában, vagy a stapes (kengyel) rezgéseit átvevő folyadékrendszer elváltozásaiban keresendő.

10.2. ábra - Vezetéses nagyothallás audiogramja

Idegi (percepciós) jellegű nagyothallásról beszélünk, ha mind a légvezetési, mind a csontvezetési küszöbgörbe a magasabb intenzitású értékek felé (> 30 dB) tolódott el, de egymással párhuzamosan (átfedően) halad (C). A jelenség általában a Corti-féle szerv, a perifériás és centrális idegi pályák, a hallómagvak, illetve a hallókéreg betegségeire utal.

10.3. ábra - Idegi (percepciós) nagyothallás audiogramja

Kevert típusú nagyothallás áll fenn, ha halláscsökkenés mutatható ki mind a lég-, mind a csontvezetési görbén, de a görbék maguk nem futnak együtt. Ennek gyakori oka a középfül gyulladásos megbetegedése, illetve a Corti-féle szerv károsodása.