A széli kontraszt
Ha fekete lapot fehér csíkokkal négyzetekre osztunk fel, akkor a keresztezési pontok szürkének látszanak. Ha egy fehér lapot fekete csíkokkal osztunk fel, akkor a keresztezési pontok szintén szürke színűnek látszanak. A fekete-fehér átmeneteknél a mért és érzékelt fényintenzitás eltér egymástól. A jelenség alapja a retinális receptív mezők ún. antagonista zónákban való szerveződése, ill. az emiatti, a fény-árnyék határon kialakuló nemlineáris torzítás. Egy adott receptív mező eredő aktivitása függ a fény intenzitásától, valamint a körülötte lévő széli gátló zóna nagyságától. Sötét-világos átmenet esetén a széli gátló zóna a két területen ellentétesen változik (a sötét területtel határos receptív mező széli gátló zónájának aktivitása csökken, míg a világossal szomszédos területen növekszik). Ennek következtében az eredő aktivitás a világos terület széli részén nagyobb, míg a sötét terület széli részén kisebb lesz, mint a határátmenettől távolabb lévő, ugyanúgy megvilágított területeken, vagyis a határátmeneti fényintenzitás változás érzete megváltozik.
Világossági kontraszt
Világosszürke papírból egyforma nagyságú köröket vágunk ki, egyet ezekből fekete, egyet pedig fehér lapra helyezünk. Egymás mellé fektetve őket, ugyanaz a szürke idom fehér alapon sötétnek, fekete alapon világosnak látszik.
Szimultán kontraszt
A fekete alapon lévő fehér négyzet nagyobbnak látszik, mint a fehér alapon lévő fekete négyzet. A jelenség azzal magyarázható, hogy a retina adott területét érő fénysugarak a szomszédos retinaterület érzékenységét is befolyásolják, növelik vagy csökkentik. A fehér négyzetnek a retinán keletkező képe mentén a nagyobb fényerő miatt irradiáció következik be, ezért látszik a fehér négyzet nagyobbnak.
