A csontszövet a többi kötő- és támasztószövetekhez hasonlóan sejtekből és sejtközötti állományból épül fel. Ez azonban az egyetlen kötő- vagy támasztószövet, ahol a sejtközötti állomány mineralizálódik, s így egy rendkívül kemény, ellenálló szövet jön létre, ami alkalmas arra, hogy a szervezet támasztó váza legyen.
A csont alapállományba beépülő ásványi anyag a kálcium-foszfát, ami hidroxiapatit kristályokat (Ca10(PO4)6(OH)3 képez. Az ásványi anyag tartalma következtében a csont fontos szerepet játszik a kálcium és a foszfor raktározásában is. A csontban raktározott kálcium és foszfor mobilizálható, a vérbe kerülve a szervezet különböző területein biztosítja az ionok megfelelő koncentrációját, s így a csontszövet meghatározó szerepet játszik a szervezet Ca2+-homeosztázisának a szabályozásában is.
A csontszövet mátrixát I-es típusú kollagén és alapállomány építi fel. Az alapállományt főleg proteoglikán molekulák építik fel. A csontszövet mátrixában néhány csontspecifikus fehérjét is kimutattak, ilyen az oszteokalcin és az oszteopontin. Mindkettőt az oszteoblasztok termelik, szintézisüket a D-vitamin serkenti.
A csontszövet sejtjei az oszteoprogenitor sejtek, az oszteoblasztok, az oszteociták és az oszteoklsztok.
Az oszteoprogenitor sejtek a periosteum és az endoszteum területén található differenciálatlan mezenchimasejtek. Ezek bizonyos stimulusok hatására differenciálódnak és oszteoblasztokká alakulnak. Az oszteoblasztok termelik az extracelluláris mátrix minden komponensét, így citoplazmájuk a fehérjetermelő sejtekre jellemzően erősen bazofil. A szekréciós tevékenység következtében a sejt körül egyre jobban felszaporodik a szerves intercelluláris állomány, az oszteoid, amibe a sejtek beágyazódnak, de nyúlványaik révén kapcsolatban maradnak egymással. Miközben az alapállományban megjelennek a szervetlen sók az oszteoblasztok oszteocitákká differenciálódnak. Az oszteociták lapos, szilvamagalakú, vékony, hosszú nyúlványokkal rendelkező sejtek, amelyek az elmeszesedett alapállomány üregeiben, a lakúnákban foglalnak helyet. A sejtek nyúlványai pedig szintén a meszes alapállományban futó csontcsatornácskákban futnak. A szomszédos sejtek nyúlványai réskapcsolatokon keresztül metabolikus kapcsolatban vannak egymással.
A csontszövet alapállományában fagocitózisra specializálódott sejtek, oszteoklasztok találhatók, amelyek a pusztuló csontállomány eltávolítását végzik. Ezek a sejtek általában a csontállomány felszínén, a maguk vájta üregekben, az úgynevezett Howship-féle lakúnákban találhatók. Citoplazmájuk erősen bazofil festődésű, ami arra utal, hogy bennük fokozott szintetikus aktivitás játszódik le.
A csontok külső felszínét tömött rostos kötőszöveti réteg, perioszteum borítja. A perioszteum két rétegből áll, egy külső rostos és egy belső sejtes rétegből. A belső sejtes rétegben találhatók az oszteoprogenitor sejtek. Ha nincs aktív csontképződés, akkor a sejtes réteg vékony, csak néhány sejt található benne. Ezek a sejtek bizonyos stimulusok hatására osztódni kezdenek, s így biztosítják a csontszövet regenerációját. A perioszteum kollagénrostjai általában a csont felszínével párhuzamosan rendeződnek, de egyes rostok ferdén futva, mint Sharpey-féle rostok belépnek a csontállományba. A csont belső üregét endoszteum borítja, ami felépítésében és funkciójában hasonlít a perioszteumhoz, de annál jóval vékonyabb. Az itt lévő sejtek bizonyos stimulusok hatására szintén osteoblastokká képesek alakulni.
A felnőtt csont szerkezete: A felnőtt csont intercelluláris állománya egymással párhuzamosan rendezett lemezekből áll. A lemezeket párhuzamosan futó kollagén fibrillumok építik fel, amelyek a proteoglikán alapállományba vannak beágyazva. A lemezes csont szerveződési egysége az oszteon vagy Havers-féle lemezrendszer. Az oszteon koncentrikus körökben elhelyezkedő lemezekből épül fel, a körök a Havers-csatornákat veszik körül, ami a csontszövet ereit és idegeit tartalmazza. A csontsejtek nyúlványait tartalmazó csatornácskák sugárirányban futnak. Az oszteonok hosszanti tengelye párhuzamos a csont hossztengelyével. Az oszteonok csatornáit a Volkmannn-féle csatorna kapcsolja össze. Ezen keresztül futnak az erek és idegek és kötik össze az endoszteális, perioszteális tereket az oszteonok csatornáival. A Volkmann-csatornák körül nincsenek koncentrikus lemezek. Az oszteont alkotó lemezek (laminae speciales) között találjuk a lemezekkel párhuzamosan ellapult oszteocitákat. A sejtekből vékony citoplazma nyúlványok indulnak ki, amelyek a lemezeket átfúrva a szomszédos sejtek nyúlványaival érintkeznek. Az oszteonok lamina specialisain kívül a lemezes csontban még további két lemezrendszert is megkülönböztetünk. A csöves csontokban a csont külső és belső felszínével párhuzamosan helyezkedik el a laminae generales externa és interna. Az oszteonok lemezrendszerei közötti teret pedig a laminae intercalares-ek töltik ki.
Szivacsos csont: Hasonló felépítésű, de itt trabekulák vannak és a csontszövet között különböző méretű és alakú terek alakulnak ki. A mátrix lemezes szerkezetű, s ha a trabekulák elég vastagok, akkor oszteont is tartalmaznak.
A csontszövet vérellátása: Az artériák az ún. tápláló nyílásokon keresztül lépnek be a velő üregébe. A tápláló artériák főként az epifízis és diafízis területén lépnek be. Az elvezetésért felelős vénák ugyanitt lépnek ki. A vérerek a velőüregbe lépnek, majd onnan elágazva a Volkmann-csatornákba, majd kapillárisokra oszolva a Havers-csatornákba. A csontszövetben nyirokerek nincsenek.
Fénymikroszkópos felvétel szarvasmarha lábközépcsontjából készült csiszolatról. (hosszmetszet, fekete nyíl-Havers-csatorna) 100x
Fénymikroszkópos felvétel szarvasmarha lábközépcsontjából készült csiszolatról. (hosszmetszet, fehér nyíl-Volkmann-csatorna, fekete nyíl-Havers-csatorna) 100x
Fénymikroszkópos felvétel szarvasmarha lábközépcsontjából készült csiszolatról. (keresztmetszet, fehér nyíl-oszteocita, fekete nyíl-Havers-csatorna, fekete kör-oszteon) 630x
Fénymikroszkópos felvétel szarvasmarha lábközépcsontjából készült csiszolatról. (keresztmetszet, fehér nyíl-oszteocita, fekete nyíl-Havers-csatorna, piros nyíl-lamina speciales) 630x