Érzéstelenítés, altatás

A fájdalomérzet kikapcsolása helyi érzéstelenítéssel vagy általános érzéstelenítéssel "altatással" történhet. Helyi érzéstelenítéskor az adott műtéti területen megszüntetjük az ingerületvezetést vagy a szinaptikus ingerület átvitelt. A leggyakrabban használt helyi érzéstelenítők Lidokain, Novokain, Prokain néven kerülnek forgalomba. Ezeket az anyagokat vagy nyálkahártya felületre permetezve vagy injekció formájában juttatjuk az alkalmazás helyére. Általános érzéstelenítés "altatás" megfelelő narkotikumok alkalmazásával érhető el. Ezek megszüntetik a fájdalomérzetet, de a többi idegrendszeri funkciót nem bénítják meg teljesen. Megfelelő mélységű altatást a dózis helyes megválasztásával érhetünk el, melyet az egyes altatók esetében, testtömegre adunk meg. A hatásszélesség az altatók jellemző adata, melyet a közepesen hatásos dózis (ED50) és a közepesen letális dózis (LD50) különbségeként kapunk meg. ED50 az az érték, mely a kezelt állatok felében vált ki hatást, míg az LD50 értéknél a kezelt állatok fele elpusztul. Leginkább a széles hatásspektrumú altatók a megfelelőek. Akkor megfelelő az altatás ha a keringési és légzési működés, valamint az izmok tónusa megmarad. Az izomtónus megszüntetésére külön szereket szoktak alkalmazni. Az altatás kapcsán felmerülő komplikációk többsége éppen a légzés kikapcsolása miatt következik be. A használatos narkotikumok hatássorrendje általában a következő: agykéreg, subcortex, kisagy, nyúltagy, gerincvelő. A narkotikumok többsége zsíroldékony anyag.

Halmazállapotuk szerint lehetnek:

- párolgó folyadékok (éter, kloroform)

- gáznemű anyagok (nitrogén-oxidul vagy kéjgáz, etilén)

- szilárd anyagok oldatai (barbiturátok, Urethan, Ketamin)

Állatkísérletekben az éter és az oldatba vitt altatók alkalmazása a leggyakoribb. Az utóbbiak beadása történhet intraperitoneális (i.p.) vagy intravénás (i.v.) injekció formájában. Az előbbi az egyszerűbb, az i.v. injekció viszont gyorsabban hat és jobban adagolható.

A narkózis szakaszai:

- analgetikus szakasz: a fájdalomérzet megszűnik, a reflexek küszöbe emelkedik

- izgalmi szakasz: megszűnik az agykéreg gátló hatása, a tudat elvész viszont megjelennek a nem tudatos menekülési reakciók, a hangadás, fokozódik a vegetatív működés

- tűrési szakasz: gátlódnak a kéreg alatti mozgatóközpontok, tónus csökken, a szomatikus reflexek megszűnnek, pl. kiesik a cornea-reflex

- légzésbénulási szakasz: a nyúltvelő működése megszűnik.

A beavatkozásokat zömmel a tűrési szakaszban végezzük. A gyakorlatokon használt narkotikumok:

- Etiléter: inhalációs altatás, rövid beavatkozások esetében. Az étert valamilyen jól záródó üvegedenyben (pl. ekszikátor) lévő papírvattára öntjük, majd az edénybe rakjuk az altatni kívánt állatot. Közben állandóan figyeljük, s amikor izomtónusa láthatóan csökken, testtartása megszűnik, kiemeljük az edényből.

- Nembutál: barbiturát származék. Szokásos adagja emlősöknek 35-40 mg/kg, i.p. Hosszabb műtétek esetében használjuk. 4-6 óra elmúltával, újabb adag altató adása nélkül az állat felébred. - Urethan: szintén hosszabb hatóidejű altató. Szokásos dózisa: 1 g/kg i.p.

- Chloralose-Urethan koktél: korábban gyakran használt altató volt, de elkészítése és alkalmazása körülményes, ma már ritkán használják.

- Ketavet-Rompun keverék: rövid hatóidejű (30-40 perc) anyag, állatkísérletekben a legkorszerűbbnek számító altatók egyike. Keverék összeállítása (100 mg/ml-es Ketavet-ből és 2%-os Rompunból kiindulva): 0,5 ml Ketavet -et és 0,2 ml Rompunt szívunk fel egy fecskendőbe, majd hozzászívunk 0,7 ml fiziológiás sóoldatot. Összekeverés után testsúly-dózis táblázat szerint adjuk, 250-300 g testsúlyú állatnak 0,35- 0,4 ml-t.