3.1. Csak annyi állatot használjunk fel, amennyi feltétlenül szükséges! Ezt a gyakorlatra való alapos felkészüléssel, a kísérletek sikerességét maximálisan szem előtt tartó magatartással érhetjük el.

3.2. Mindig szem előtt kell tartani azt a rendkívül fontos alapelvet, hogy az állatkísérletek során lehetőség szerint elkerüljük a fájdalom okozás minden formáját. Ennek érdekében a kísérleteket altatott állatokon végezzük.

3.3. Az altatással kapcsolatos általános elvek a következők:

a. Az állatok altatásakor a gyakorlati jegyzet előírásai szerint kell eljárni (altatószer kiválasztása, dózis, altatás módja).

b. A beavatkozás előtt meg kell győződni az altatás mélységéről. A narkózis mélysége akkor megfelelő, ha a cornea reflex és a fájdalomreflexek nem válthatók ki. A cornea reflexet úgy váltjuk ki, hogy egy kis papírcsíkot a szaruhártyához érintünk. Fájdalomreflexet pedig az állat lábának csipesszel történő enyhe csípésével váltjuk ki. Ha ezen reflexek enyhe visszatérését tapasztaljuk, ismételten anesztetikumot kell adni.

c. Kísérlet alatt is folyamatosan ellenőrizzük az altatás mélységét, szükség esetén gondoskodjunk az altatószer pótlásáról.

d. Izomrelaxánst csak megfelelő mélységig altatott állatnak szabad adni.

3.4. A békán végzett kísérletek egy részénél decapitált és gerincvelő roncsolt állatokon dolgozunk. Használjunk a decapitatio előtt éternarkózist. A béka koponyáját egyetlen, határozott metszéssel távolítsuk el. A decapitatio után fellépő esetleges rángások nem a fájdalomérzés jelei, hanem spinális reflexmozgások.

Az élettani gyakorlatokon legtöbbször akut beavatkozásokat végzünk, azaz a kísérlet végén az állatot feláldozzuk (túlaltatással, koncentrált KCl intravénás vagy intracardialis befecskendezésével). A gyakorlat végén az állattetem eltávolítása előtt győződjünk meg arról, hogy a kísérleti állat valóban elpusztult-e! (Tág, fénymerev pupillák, a légzőmozgások és a szívműködés teljes hiánya).