A kétéltűek lárvális kopoltyúlégzését az egyedfejlődés során tüdőlégzés váltja fel. A kopoltyútasakok entodermális hámjából branchiogén szervek (nyaki endokrin és nyirokszervek) differenciálódnak. A garatfal eleinte páratlan, majd páros kitűrődéséből alakulnak ki a felnőttkori légzőszervek. A páratlan szakaszból fejlődik a gége (larynx) és a gégecső (trachea), ami a békákban laryngotrachealis zsákká alakul. A páros képletek a mellhasüregbe nyomulva tüdővé (pulmo) alakulnak és a mellhártya (pleura) veszi őket körül. A levegő a külső és belső orrnyílásokon (nares, choanae) jut a buccalis üregbe, ahonnan tüdőlégzés alatt a gégerés (glottis) kinyílásával kerül a fejlett izom-porc együttesből álló gégefőbe (larynx), ami a laryngotrachealis tasakban helyezkedik el és a hangadás szerve is. A kannaporchoz (cartilago arytaenoidea) nyálkahártya-kettőzetek, a hangredők (plicae vocales) kapcsolódnak, amelyeket a tüdőből kiáramló levegő hoz rezgésbe. A hímek rezonátorként működő hanghólyagokkal is rendelkeznek. A tüdőt sövények kamrákra tagolják, ezek egyrétegű laphámján, illetve a garat csillós hámján megy végbe a gázcsere. A kétéltűek a tüdős halakhoz hasonlóan pozitív nyomású buccalis pumpamechanizmussal juttatják a levegőt tüdejükbe; a tüdőket nem az alacsony intrapulmonális nyomás tölti meg. Buccalis ventiláció alatt a glottis elzárja a tüdőt, a szájfenékizom összehúzódásakor be-, elernyedésekor kilégzés történik. Ezek a buccalis mozgások ventilálják a buccalis üreget a tüdőlégzésre készülve. A tüdőlégzés első lépése egy nagy buccalis jellegű belégzéssel egyenértékű. A második fázisban az orrnyílások bezárulnak, a tüdőből annak passzív összehúzódásával az előző tüdőlégzés óta bennlévő levegő a kinyíló glottison át szintén a buccalis üregbe kerül és keveredik a friss buccalis gázzal. A harmadik lépés alatt a szájfenékizom néhányszor pumpálva ismét feltölti a tüdőt a kevert levegővel. Végül a glottis bezárul, az orrnyílások kinyílnak és a szájfenék emelkedése kiüríti a levegőt a buccalis üregből. A buccalis ventilláció gyakorisága általában három-ötszöröse a tüdőlégzésének.

7.2. ábra - A kecskebéka légzési folyamatai vázlatosan

Feladat

1. A békákat helyezzük üvegbúra alá és figyeljük meg az inspiráció és az exspiráció során fellépő légzőmozgásokat. Határozzuk meg a percenkénti buccalis és tüdőlégzési ciklusok számát!

2. A békáknál a tüdőlégzés mellett a bőrlégzés is fontos szerepet tölt be a gázcserében. Erről egyszerű műtéti beavatkozással meggyőződhetünk. Uretán-narkózisban vágjuk fel az állat mindkét oldalát, a tüdőket fonállal kössük le, majd a sebet zárjuk. A megoperált állat bőrét tartsuk nedvesen és figyeljük az állat túlélését. Egy másik békát rövid ideig helyezzünk olajjal töltött edénybe, majd figyeljük meg légzési aktivitását üvegbúra alatt.