A hátára fektetett béka, ha elengedjük, azonnal visszafordul, és a fajára jellemző guggoló helyzetét foglalja el.

Helyezzük a békát függőleges tengely körül forgatható vízszintes lapra, s fedjük le üvegburával, vagy átlátszó műanyagburával. Lassú forgatás esetén a béka gerincoszlopa a forgatás irányával ellentétesen görbül. Ha a forgatás sebességét fokozzuk, a béka egész testével szembehelyezkedik a forgatás irányával. Mivel a béka az iránytűhöz hasonlóan igyekszik megtartani eredeti testhelyzetét, a reflexet iránytű, vagy compass reflexnek nevezzük.

Érintsük meg vattával vagy szőrszállal a béka szaruhártyáját. A cornea megérintésére a béka szemhéjai záródnak.

A békát vízzel telt edény elé helyezzük. Csipesszel, enyhe erővel csípjük meg a béka lábát. Az inger hatására a béka az edénybe ugrik és úszva menekül. Figyeljük meg a béka koordinált, szimmetrikus úszó mozdulatait.

Fektessük a békát a hátára, helyezzük mutató ujjunkat a béka mellső lábai közé, s ujjunkkal gyakoroljunk közepesen erős nyomást a szternumra. Amikor a béka mozdulatlanul fekszik, óvatosan vegyük el a kezünket, s vigyázzunk arra, hogy ne érintsük meg a béka kinyújtott lábait. A béka ezt követően is mozdulatlanul fekszik. Mérjük meg a mozdulatlanság időtartamát stopperórával.