A vér mint kötőszövet szintén sejtekből és sejtközötti állományból épül fel. A keringő vérben található sejtek nem mindegyike teljes értékű sejt, ezért összefoglaló néven ezeket alakos elemeknek hívjuk. A vér alakos elemei a vörösvérsejtek vagy erythrocyták, a fehérvérsejtek vagy leukocyták, és a vérlemezkék vagy thrombocyták.
A vérnek mint kötőszövetnek különlegessége az, hogy a sejtközötti állománya a folyékony, proteinekben gazdag plazma.
Az alakos elemek 99%-a vörösvérsejt. Emlősökben kizárólag a légzőgázok szállítására specializálódott, ezért a mitokondriumok kivételével az összes sejtorganellumait elveszítette, sejtmaggal sem rendelkezik. Emiatt a vörösvérsejtek a keringő vérben jellegzetes bikonkáv formát vesznek fel. A vörösvérsejtek piros színüket a bennük található vastartalmú hemoglobintól kapják.
A vérlemezkék a vörösvérsejteknél kisebb, ovális vagy korong alakú képletek. Emlősökben sejtmagjuk nincs, de elektronmikroszkóposan különböző sejtorganellumok, mitokondriumok, specifikus szemcsék, multivezikuláris testek láthatók bennük. A véralvadásban van fontos szerepük.
A fehérvérsejtek a keringő vérben általában gömbölyű, maggal is rendelkező, teljes értékű heterogén sejtpopulációt alkotnak. Osztályozásuk sokféle szempont szerint történik. Mi itt a szemcsézettség szerinti felosztást követjük. Eszerint lehetnek szemcsézett citoplazmájúak, ezek a granulociták, és szemcsézetlen citoplazmájúak, ezek az agranulociták.
A granulociták a szemcsék festődési tulajdonságai alapján tovább osztályozhatók neutrofil, eosinofil és basofil granulocitákra. Az agranulociták két alcsoportját a monociták és a limfociták alkotják.
A granulociták a vörösvérsejteknél nagyobb, szabálytalan, lebenyezett maggal rendelkező sejtek. Aktív amöboid mozgással változtatják a helyüket, az erekből kilépve körbeveszik a szervezetbe hatoló idegen anyagokat. Kisebb szemcséket vagy baktériumokat képesek fagocitálni is, ezért mikrofágoknak is nevezik ezeket. A neutrofil granulociták szemcséi savas és bázikus festékkel egyaránt festődnek. A basofil granulociták bázikus festékkel erősen festődnek. Emellett jellemző rájuk az úgynevezett metakromáziás festődés és a PAS-pozitivitás, ami a szénhidrátok jelenlétére utal. Magjuk általában S alakú. Az eosinofil granulociták savas festékekkel erőteljesen festődnek. Magjuk általában kétlebenyű. Citoplazmájukban nagyszámú, nagyméretű szemcse látható. A szemcsék központjában erősen elektrondenz kristályszerű képződmények láthatóak.
Az agranulociták közös jellemzője, hogy magjuk nem lebenyezett, citoplazmájuk bázikus festékekkel gyengén festődik, de bennük granulumok nem látszanak. A monociták a legnagyobb méretű fehérvérsejtek. Magjuk excentrikus elhelyezkedésű, bab alakú. Citoplazmájukban fejlett DER, Golgi és sok lizoszóma látható. Amöboid mozgásra és aktív fagocitózisra képes sejtek. Gyulladás esetén kilépnek a véráramból, kötőszöveti makrofággá alakulnak és részt vesznek a sejttörmelékek és baktériumok eltávolításában. A limfociták a fehérvérsejteknek jelentős hányadát adják. Méretük nagyjából a vörösvérsejtekével egyezik, gömbölyű alakúak. Kromatinban gazdag sejtmagjuk szinte teljesen kitölti a citoplazmát. Igen aktív sejtek, gyorsabban mozognak, mint a granulociták. Folyamatos körforgásban vannak a vér és a nyirokszervek között. Elektronmikroszkópos szerkezetük szegényes, a citoplazmában szabad riboszómák, kevés mitokondrium, és fejletlen Golgi található.
A limfociták a szervezet immunológiai védekezésében meghatározó szerepet játszanak. Két alcsoportjuk közül a B limfociták antigén stimulus hatására osztódni kezdenek, és plazmasejtekké differenciálódnak. A plazmasejtek ultrastruktúrája megváltozik, fejlett DER-t és Golgi-t tartalmaznak, bazofil festékekkel erőteljesen festődnek, vagyis aktív fehérjeszintézist folytatnak. A plazmasejtek globulinokat, vagyis a vérben keringő antitesteket szintetizálnak, amelyek a vér útján eljutnak azokra a helyekre, ahol a szervezet intaktságát idegen anyagok veszélyeztetik, s így biztosítják a humorális immunválasz kialakulását. A T limfociták egyik alcsoportja, az úgynevezett ölősejtek (killer) az idegen vagy vírussal fertőzött saját sejtek eliminálását végzik. A T sejtek másik csoportja, az úgynevezett segítő sejtek (helper) a vírusra érzékeny B-limfocitákat és magukat az ölősejteket is aktiválják, s így indítják el a szervezetben a sejtes immunválaszt.
Vörös csontvelő
Mivel a vérsejtek élettartama rövid, a vérsejtek képzésének a képessége az egész élet folyamán megmarad. Felnőttkorban a vörösvérsejtek, granulociták, monociták és vérlemezkék képzése a vörös csontvelőben történik. A limfociták a vöröscsontvelőben és a nyirokszervekben is képződhetnek. A vöröscsontvelő a csontok üregrendszerében található. A csontvelő alapszövetét retikuláris kötőszövet képezi, nyúlványos retikulumsejtekkel és rácsrostokkal. A sejtes és rostos hálózatot az érés különböző stádiumaiban lévő vérsejtek, valamint makrofágok és zsírsejtek töltik ki. A csontvelő szövetében tág lumenű, gyakran bazális lamina nélküli kapillárisok, úgynevezett csontvelői sinusok találhatók, ezeken keresztül jutnak el az érett sejtek a keringési rendszerbe.
Nyirokszövet
A nyirokszövet alapvázát retikuláris kötőszövet képezi. A rácsrostok hézagait nyiroksejtek, az úgynevezett limforetikuláris sejtek töltik ki. Kivételt képez a thymus, amely, mint az előbél származéka endodermális eredetű hámsejtekből épül fel. A limforetikuláris sejtek nagyobbik része a csontvelői limfoid őssejtekből származik, a nyirokszervekben érési folyamaton megy keresztül, majd visszakerül a keringésbe. A járulékos sejtek nem limfoid őssejtekből származnak, de működésük elengedhetetlen a megfelelő immunválasz kialakításához. Nagyon sokféle sejt tartozik ide, legismertebbek a makrofágok és a dendritikus sejtek. A makrofágokról már korábban szóltunk. A dendritikus sejteknek két fő típusa van, az úgynevezett follikuláris dendritikus sejtek valamint az interdigitáló dendritikus sejtek. Ezek a sejtek egyrészt nyúlványaik, másrészt különböző kémiai mediátor anyagaik révén képesek összehangolni a vérképző szervekben lévő különböző sejtek működését.