Tartalom
Az ember nyála viszkózus, 6,2-7,4 pH-jú, fehérjetartalmú folyadék. A vérplazmában is megtalálható szervetlen és szerves alkotórészeken kívül mucinnak nevezett glikoproteidet, rodanidot és keményítőbontó amiláz (ptyalin) enzimet tartalmaz. Az alábbiakban a nyál e három összetevőjét mutatjuk ki. A vizsgálathoz szükséges nyálat úgy nyerjük, hogy szájunkat 20 ml desztillált vízzel kétszer kiöblítjük. A nyálat szűréssel megtisztítjuk az alakos elemektől (magvas laphámsejtek, széteső fehérvérsejtek, mirigysejtek).
a.) A nyál viszkozitását mucintartalma okozza. A mucin híg savak hatására könnyen kicsapódik. 5 ml nyálhoz adjunk néhány csepp 1 %-os ecetsavat. A mucin pelyhes csapadék formájában kicsapódik. Szűrjük le a csapadékot: a nyál többé nem viszkózus.
b.) A rodanidok (SCN) jelenlétét a nyálban a következőképpen mutatjuk ki: 2-3 ml nyálhoz 3 %-os ferri-klorid-oldatot adunk. Vörös színeződés (ferri-rodanid) keletkezik.
c.) A nyál egyik legfontosabb összetevője a keményítőbontó fermentje (nyálamiláz, alfa-amiláz, ptyalin). Az ember nyálának amiláztartalma jelentősen nagyobb, mint az emlősállatoké. A nyálamiláz kimutatására 2 ml 0,3 % NaCl-ot tartalmazó 1 %-os keményítőoldatot pipettázunk egy kémcsőbe és 1 ml hígított nyálat adunk hozzá. A kémcsőbe üvegbotot helyezünk és 37-39 °C-os vízfürdőbe állítjuk. 20 másodpercenként csepp-próbát veszünk a kémcsőből. A cseppeket üvegbottal fehér csempelapra visszük és egy csepp lugollal színreakciót végzünk. A jódreakció 2 perc múltán gyengül, majd eltűnik.
a.) A vizelet színe. Normális körülmények között a vizelet sárga színű. A sárga szín főként az urokróm nevű pigmenttől származik. Ennek kémiai természete és eredete még nem ismert, valószínű, hogy az urobilin vagy urobilinogén egyik összetevője, melyhez peptid kapcsolódik. Az ember vizeletének színe a levegőn állás közben megsötétedik. Ez a jelenség a kromogének oxidációjával kapcsolatos. Kóros körülmények között és gyógyszerek fogyasztásakor szintén megváltozhat (világossárgától sötétbarnáig vagy feketéig).
b.) Az áttetszőség (transzparencia). A frissen gyűjtött vizelet áttetsző. Állás közben felhőszerű üledék (ún. nubecula) keletkezik benne, amely főképpen nukleoproteidekből, mukoidokból és hámsejtekből áll. A normális vizelet csak átmenetileg zavaros (pl. a foszfátok precipitációja miatt); állandóvá ez csak patológiás körülmények között válik.
c.) A vizelet szaga. A frissen ürített vizeletnek jellegzetes aromás szaga van. Ezt a szagot illó szerves savaknak tulajdonítják. Állás közben a vizelet erősen ammóniaszagúvá válik. Az ammóniatermelődés a karbamid rothadásos bomlásának következménye.
d.) A vizelet fajsúlyának meghatározása urométerrel. A klinikai gyakorlatban a vizelet fajsúlyát urométerrel (urograviméter, urinométer) határozzák meg. Ez lényegében egy különleges célra készített areométer. Az urométerhez tartozó üveghengert töltsük meg vizelettel. Helyezzük bele az urométert úgy, hogy a folyadékban szabadon mozogjon. Az urométer skálabeosztásán olvassuk le a fajsúlyértéket. Minthogy az urométer rendszerint 15 °C-ra van kalibrálva, a valódi fajsúlyérték kiszámításához meg kell mérnünk a vizelet hőmérsékletét is. Annak ismeretében, hogy a hőmérsékleti hatások értéke ismert (0,00033/°C), könnyen kiszámítható a valódi (15°C-ra, tehát az urométer kalibrációs hőmérsékletére vonatkoztatott) fajsúlyérték. 15°C feletti hőmérsékletek esetén a leolvasott fajsúlyértékhez hozzáadjuk,15°C alattiak esetén kivonjuk a hőmérsékleti korrekciót. Például: leolvasott fajsúly: 1,018; a vizelet hőmérséklete: 21°C; a valódi fajsúly: 1,018+6•0,00033=1,018+0,002=1,020.
e.) A vizelet össz-szárazanyagtartalmának kiszámítása a vizeletfajsúly alapján. A vizelet fajsúlyából a Long-féle koefficiens segítségével becsülhetjük meg a vizelet szárazanyag tartalmát. A Long-féle koefficiens értéke 2,6 (empirikus szorzószám). Ha a 25 °C-on mért fajsúly két utolsó számjegyét 2,6-del megszorozzuk, megkapjuk az 1000 ml vizeletben levő szárazanyag-mennyiséget g-ban. Például: a vizeletfajsúly: 1,018. Számítás: 18•2,6=46,8. A vizelet tehát 46,8 g szárazanyagot tartalmaz literenként.
f.) A vizelet vegyhatásának vizsgálata. Vizsgáljuk meg az ember és a ló (vagy szarvasmarha) vizeletének vegyhatását.
1. Mártsunk a vizeletbe univerzális indikátorpapírt.
2. A vizelet pH-értékét mérjük meg elektrometriás úton is. A vizelet vegyhatása a szervezet sav-bázis egyensúlyának függvénye. Megfigyelhető, hogy a húsevő, ill. a mindenevő szervezetek (ember, kutya, macska) vizelete savanyú kémhatású, míg a növényevőké (ló, szarvasmarha, őz) lúgos. A vizeletben állás közben a karbamid bomlása révén ammónia keletkezik, ami a vizelet pH-ját lúgos irányba tolja el. Az emberi vizelet pH-ja 4,8-7,8 között ingadozik.
g.) A vizeletüledék vizsgálata. 10 ml vizeletet 1000-2000/perc fordulatszámmal 5 percig centrifugálunk. A felülúszót leöntjük, az üledékből Pasteur-pipettával kiveszünk egy cseppet, tárgylemezre tesszük, fedőlemezzel lefedjük és mikroszkóppal, szűkített diafragmával, süllyesztett kondenzorral, síktükörrel vizsgáljuk. Néhány hámsejt, leukocita, esetleg spermium mellett húgysav, ammónium-urát-, kalcium-oxalát- és ammónium-magnézium-foszfát-kristályokat látunk (ábra).
100 ml-es főzőpohárba kb. 50 ml hígítatlan vizeletet viszünk és 15 ml tömény sósavat adunk hozzá. Hideg helyre téve 24 óráig állni hagyjuk. Az edény falára és aljára a húgysavkristályok válnak ki. A kristályokat vigyük tárgylemezre, vizsgáljuk meg azokat mikroszkóppal és hasonlítsuk össze az ábrán látható kristályformákkal. A húgysavkristályokat az uroeritrin nevű vizeletfesték barnásvörösre színezi.
Az eljárás azon alapul, hogy a kreatinin pikrinsavval színes molekulakomplexet képez. 5 ml vizelethez 5 ml desztillált vizet, 1 ml telített pikrinsav oldatot és 1 ml 10 %-os NaOH-ot adunk. Vörös színeződés keletkezik, amely órákig változatlan marad. A vörös szín a kreatinpikrát vörös tautomerjétől származik.